Ajna, az intuíció, a perspektíva és a csendes képesség központja, hogy tisztán láss a dolgok felszínén túl.
Megélted már a tapasztalatot, még ha sosem adtál is neki nevet. Egy döntés, amely papíron teljesen helyesnek tűnt, de csendben rossznak érződött, olyan módon, amit senkinek sem tudtál megindokolni, és amely idővel kiderült, hogy rossz volt. Vagy egy hirtelen, nyugodt bizonyosság egy emberről vagy helyzetről, amely azelőtt érkezett, hogy bármilyen szilárd okot adtak volna rá, és pontosnak bizonyult. Ez a képesség, a látás, amely a szemek mögött történik, nem rajtuk keresztül, a hatodik csakra területe. Ajna, amelyet "érzékelni" vagy "parancsolni" jelentéssel lehet fordítani, a homlok közepén helyezkedik el, a szemöldökök között és kissé felettük. A hagyomány harmadik szemnek nevezi.
Egy óvatos szó megint a keretezésről, mert ez a leginkább félreérthető központ, és a legkönnyebben felfújható értelmetlenséggé. Mindez nem igényli a szó szerinti tisztánlátásban vagy a pszichikai erőkben való hitet. A harmadik szem legjobban az elme belátási, perspektíva- és mintázatfelismerő képességeként érthető meg, az a részed, amely csendben integrál mindent, amit tudsz, sok mindent a tudatos tudatosság szintje alatt, egy átfogó érzékbe arról, hogy a dolgok valójában hogyan állnak. Amit romantikusan intuíciónak nevezünk, az nagyrészt az agy, amely a hosszú tapasztalatból mintázatokat észlel, amelyeket még nem tud kifejezett szavakba önteni. A "csak úgy tudni" érzése valós, és gyakran megbízható. Általában azonban ki is van érdemelve.
Ahol az alsó csakrák a közvetlen tapasztalásba merülnek, érezni a dolgokat, akarni a dolgokat, csinálni a dolgokat, ott a harmadik szem az a központ, amely hátralép, és érzékeli az egésznek az alakját. Ez a különbség aközött, hogy elveszünk az útvesztő belsejében, és aközött, hogy felülről pillantjuk meg az útvesztőt. Egy tiszta hatodik csakrával rendelkező ember nem feltétlenül intelligensebb a szűk, tesztkitöltő értelemben. Amivel rendelkezik, az a perspektíva. Egyszerre tud két ellentmondó gondolatot tartani anélkül, hogy pánikba esne, látja egy helyzet hosszú ívét egy elsuhanó pillanat mögött, és meg tudja különböztetni azt, ami valóban sürgős, attól, ami csupán hangosnak és azonnalinak érződik.
Ez egyben a képzelet székhelye is a legmélyebb és legpraktikusabb értelemben: a képesség, hogy tisztán lásd, ami még nincs ott. Minden találmány, minden terv, az előrelátás és előkészület minden tette egy képként kezdődik, amelyet a belső szem tart, jóval azelőtt, hogy bárhol létezne a világban. Megerősíteni ezt a központot részben annyit tesz, mint visszaszerezni az erőt, hogy elképzeljünk egy jövőt, majd elinduljunk felé.
Az alulműködő harmadik szem olyan érzés, mintha tartósan a dolgok felszínén élnél. Reagálsz, ahelyett hogy elgondolkodnál, egyik ingertől a másikhoz pattanva. Mintázatok ismétlődnek az életedben, mert nem látod őket a belsejükből, ugyanaz az elérhetetlen partner, ugyanaz az önpusztító munka, újra és újra megérkezve kissé más ruhában. Lehet, hogy teljesen bizalmatlan vagy a saját észleléseiddel, mindig egy külső tekintély után nyúlva, egy szakértőhöz, egy horoszkóphoz, egy hangosabb baráthoz, hogy megmondja, mit gondolj és érezz.
A túlműködő változat éppoly problémás, és sokkal kevésbé tárgyalt. Ez az elme, amely mindenhol mintázatokat lát, beleértve azokat a helyeket is, ahol nincs egy sem, fantáziába, paranoiába, összeesküvésbe sodródva, vagy egy olyan absztrakt és gyökértelen spiritualitásba, amely szabadon lebeg, minden valós élettel való érintkezés nélkül. Egy harmadik szem, amelyet az alsó központok nem egyensúlyoznak ki, elvágott zsinórú sárkánnyá válik. Pontosan ezért fut az út felfelé a testen keresztül, és nem körülötte. A belátás csak akkor megbízható, ha a túlélésben, az érzésben, a hatalomban és a szeretetben gyökerezik. A látomások olcsók; a megalapozott látás ritka.
Daniel évről évre ugyanazt a felvételi hibát követte el, újra és újra olyan elbűvölő, magabiztos jelöltek vonzották, akik tizenkét hónapon belül látványosan elbuktak. A mintázat mindenki számára nyilvánvaló volt körülötte, és számára láthatatlan, mert benne állt. Ami végül megváltoztatta a dolgokat, egy nem túl csillogó szokás volt, amelyet egy mentor javasolt. Minden nagyobb döntés után, mielőtt az eredmény ismertté vált, leírta egyszerű nyelven, mire számít, hogy fog történni, és a valódi okokat, hogy miért. Hónapokkal később rákényszerítette magát, hogy visszaolvassa a saját jóslatait. Látni a saját érvelését hidegen kiterítve a papíron lassan lehűtötte azt a vak ösztönből valamivé, amit valóban meg tudott vizsgálni és megkérdőjelezni. Valós időben kezdte észrevenni a különbséget egy valódi belátásjel és valakinek a karizmájának meleg, csábító húzása között. A belső szeme nem kapott új erőket. Életében először egyszerűen csak tükröt nyújtottak neki.
A harmadik szem inkább a csenddel élesedik, mint az erőfeszítéssel, ami az ellentéte annak, ahogyan általában megpróbáljuk megoldani a problémákat. Nyugodt térre van szüksége, hogy elvégezze a csendes integrálását, épp ezért érkezik az igazi belátás olyan gyakran a zuhany alatt, séta közben vagy az elalvás előtti pillanatokban, és szinte sosem az íróasztalnál, ahol erőlködsz és erőlteted. Ezért adj valódi helyet a reflexiónak, mindenféle program nélkül. Vezess őszinte feljegyzést az intuícióidról, és vesd össze őket azzal, ami valóban megtörténik, hogy idővel megtanuld, melyik belső jelzéseid érdemesek a bizalomra, és melyek csupán a félelem vagy a vágyakozás álruhában. A meditáció, amely gyengéden a homlokon pihenteti a figyelmet, elmélyítheti ezt a belső tágasság érzését. Az Ajna színe az indigó, az ég mély kék-ibolyája az utolsó pillanatokban az éjszaka előtt, az óra, amikor a világ végre elég csendessé válik ahhoz, hogy egészben láthatóvá váljon.
A SpirAI önismereti app. Semmi itt nem jósolja meg a jövőt, és nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológiai segítséget.
Vidd tovább, amit itt észrevettél, egy beszélgetésben. Ingyenes kezdés, hit nem szükséges.
SpirAI a Google Playen