Miért emel fel egyeseket a pozitív mondatok ismételgetése, és miért húz le csendben másokat, mit talált valójában az önmegerősítés-kutatás, és hogyan írj segítő affirmációkat.
Egy évszázada Émile Coué francia gyógyszerész emberek ezreit vette rá, hogy reggel és este ugyanazt a mondatot ismételgessék: napról napra, minden tekintetben egyre jobban és jobban vagyok. Az általa elterjesztett szokás ma is mindenhol ott van, tükrökön, telefonképernyőkön, bögréken. Az affirmációk, vagyis megerősítő mondatok, a valaha kitalált legnépszerűbb önsegítő eszközök közé tartoznak, és egyben a legfélreértettebbek közé is. A kutatások szerint a rossz fajta csendben rontani is tud a közérzeteden, egy másik, kevésbé ismert fajta mögött viszont valódi bizonyítékok állnak. A különbséget érdemes ismerni, mielőtt belevágsz.
2009-ben Joanne Wood pszichológus és munkatársai a kanadai Waterlooi Egyetemen arra kértek embereket, hogy ismételgessenek egy klasszikus affirmációt, azt, hogy szerethető ember vagyok, majd megmérték a hangulatukat és azt, hogyan vélekednek önmagukról. Akiknek eleve viszonylag magas volt az önbecsülésük, kicsit jobban érezték magukat. Az alacsony önbecsülésűek viszont, éppen azok, akiknek a mondatot szánták, rosszabbul érezték magukat, mint azok, akik egyáltalán nem ismételgették. A valószínű magyarázat egyszerű. Az az állítás, amely messze esik attól, amit magadról gondolsz, nem csúszik be csendben az elmédbe, hanem vitát robbant ki. A szerethető vagyok minden ismétlésére egy belső hang válaszol, és sorolja az ellenérveket, ez a vita pedig éppen azt a kételyt gyakoroltatja be újra és újra, amelyet csillapítani szerettél volna.
Az affirmációt alátámasztó kutatások más irányból érkeznek. Claude Steele szociálpszichológus 1988-ban fogalmazta meg az önmegerősítés elméletét: mindannyian mélyen motiváltak vagyunk abban, hogy alapvetően jónak és rátermettnek lássuk magunkat, és ha ez az értékességérzés veszélybe kerül, védekezővé válunk. Ha megerősítjük, ami fontos nekünk, egy értéket, egy kapcsolatot, egy elköteleződést, az helyreállítja a tágabb képet arról, kik vagyunk, így egyetlen kudarc vagy kritika már nem tűnik ítéletnek az egész emberről. Sok vizsgálatban azok, akik néhány percig egy személyes értékükről írtak, például a családról, az őszinteségről vagy a kreativitásról, nyitottabbak lettek a nehéz visszajelzésekre, kevésbé védekeztek, és olykor nyugodtabbak maradtak stresszben. A leglátványosabb eredmények egy része, különösen az iskolai vizsgálatokból, megismétléskor kisebbnek vagy kevésbé következetesnek bizonyult, az alapgondolat azonban jól megállta a helyét. Figyeld meg, mit nem tesz ez a fajta megerősítés. Nem állít rólad semmit, amit nem hiszel el. Egyszerűen emlékeztet arra, ami fontos neked.
Hanna cetlit ragasztott a fürdőszobatükrére: magabiztos és sikeres vagyok. Minden reggel, fogmosás közben, egy rettegett munkanap előtt apró szégyenszúrást érzett, mintha csaló volna. Néhány hét után a cetli csak még egy napi emlékeztetővé vált arra, hogy egyik sem. Egy barátnője mást javasolt: egy nehéz megbeszélés reggelén írjon le két mondatot arról, miért fontos neki a munkája. Hanna azokról a családokról írt, akiknek a csapata segít, és a saját makacs őszinteségéről. Nem lett hirtelen magabiztos. De nyugodtabban lépett be a megbeszélésre, kevésbé félt attól, hogy lebukik, mert az értéke már nem azon múlt, hogyan alakul a következő egy óra. A cetli lekerült a tükörről, a két mondat pedig szokássá vált.
A gyakorlati tanulság: maradj az igazság közelében. Ha egy mondatra valami benned azt feleli, igen, de, akkor túl messze van. Szelídítsd olyanná, amit az elméd el tud fogadni, például: tanulom, hogyan álljak ki magamért, vagy: lépésről lépésre meg tudom oldani a mai napot. Értékekre építs, ne tulajdonságokra: a ma este fontos nekem, hogy kedves legyek nem kér önámítást, a legkedvesebb ember vagyok, akit ismerek viszont vitát hív elő. Használd őket hídként a cselekvés felé, ne annak pótlékaként, és szabd őket arra a napra, amely valóban előtted áll. Amikor megnyitod a Napi Affirmáció képernyőt, minden mondatot ajánlatnak tekints, ne parancsnak. Mentsd el azokat, amelyek igaznak vagy majdnem igaznak érződnek, húzd tovább azokat, amelyek kiváltják a belső vitát, és ha személyes affirmációt generálsz, azt formáld aköré, ami valóban fontos neked. Az affirmáció nem varázsige, amely ismételgetéssel átírja a valóságot. A legjobb formájában rövid, őszinte emlékeztető arra, kivé szeretnél válni.
A SpirAI önismereti app. Semmi itt nem jósolja meg a jövőt, és nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológiai segítséget.
Vidd tovább, amit itt észrevettél, egy beszélgetésben. Ingyenes kezdés, hit nem szükséges.
SpirAI a Google Playen