Mit értett Carl Jung archetípuson, miért térnek vissza ugyanazok az alakok a mítoszokban és a tarotban, és hogyan nyithat ez ajtót az árnyékmunka felé.
A bölcs öreg vezető, a tréfamester, a nagy anya, az otthonról útnak induló hős: ezek az alakok a világ minden táján felbukkannak a mesékben, a vallási történetekben, a regényekben és a filmekben, és a tarotot is benépesítik. Miért térnek vissza újra és újra ugyanazok a szereplők? A múlt század legnagyobb hatású válaszát Carl Gustav Jung svájci pszichiáter adta, és az archetípusokról szóló gondolata az egyik leghasznosabb híd a tarot jelképes világa és az önismeret gyakorlati munkája között.
Jung Sigmund Freud munkatársaként kezdte, de a tudattalan természetéről vallott nézeteik miatt szakított vele. Freud a tudattalant nagyrészt személyes, elfojtott tartalmak tárházának látta. Jung elfogadta, hogy ez a személyes réteg létezik, de páciensei álmai, a mitológia tanulmányozása és saját belső tapasztalatai alapján meggyőződött róla, hogy van egy mélyebb réteg is, amely minden emberben közös. Ezt nevezte kollektív tudattalannak. Ennek tartalmai nem konkrét képek, hanem öröklött hajlamok bizonyos fajta képek megformálására, és ezeket nevezte archetípusoknak. Ebben a felfogásban az archetípus olyan, mint egy folyómeder: minden kultúra és minden ember más vízzel tölti meg, de a meder alakja mindannyiunkban közös. Jung archetípusai közé tartozik a Persona, a maszk, amelyet a világ felé mutatunk; az Árnyék, önmagunk megtagadott részei; az Anima és az Animus, a belső, ellenkező nemű alakok; és az Önvaló, a teljesség képe a psziché középpontjában.
Érdemes világosan kimondani, milyen természetű gondolatról van szó. Jung archetípusai óriási hatással voltak a pszichoterápiára, az irodalomkritikára és a vallástudományra, de azt az állítást, hogy öröklöttek, soha nem igazolták úgy, ahogyan a tudományos elméleteket tesztelni szokás, és sok pszichológus spekulatívnak tartja. Nem kell elfogadnod a teljes elméletet ahhoz, hogy hasznosnak találd a fogalmat. A történetekben és a saját belső életedben visszatérő minták észrevételére figyelemre méltóan jól működik.
Joseph Campbell mitológus egy híres összehasonlító műben vitte tovább Jung gondolatait: Az ezerarcú hős 1949-ben jelent meg. Azt állította, hogy egymástól nagyon különböző kultúrák hősmítoszai hasonló mintát követnek: hívás a kalandra, átlépés az ismeretlenbe, próbatételek és segítők, egy nagy megpróbáltatás, végül hazatérés valami értékessel. Akár minden mítosz belefér a modelljébe, akár nem, azóta sok történetmesélő tudatosan épít rá. A minta azért ismerős, mert a növekedés valódi alakját tükrözi: elhagyni a biztonságosat, kiállni a próbát, és megváltozva visszatérni.
Jung maga nagyon keveset írt a tarotról, a későbbi olvasók azonban úgy találták, hogy gondolatai természetes módon illeszkednek hozzá. Különösen a Nagy Arkánum hat archetípusok képtáraként. A Bolond az ártatlan kezdő, a Mágus a teremtő akarat, a Főpapnő a belső tudás, amelyet a jungiánus olvasók gyakran az Animához kötnek, a Császárnő a Nagy Anya, a Császár az apa és az uralkodó, a Remete a Bölcs Öreg, az Ördög az Árnyék képe, a Világ pedig az integrált Önvalóé. Amikor e lapok egyikével találkozol, olyan alakkal találkozol, amely mélyen gyökerezik az emberi képzeletben, és gyakran megmozdít benned valamit, mielőtt szavakat találnál rá.
Rita mindig bosszankodott, ha a Mágus megjelent az olvasataiban. Kérkedőnek, túlságosan magabiztosnak tűnt neki. Amikor a naplójában utánajárt ennek a reakciónak, egy olyan módszerrel, amely közel áll ahhoz, amit Jung aktív imaginációnak nevezett, elképzelt egy beszélgetést az alakkal. Az meglepő módon azt kérdezte tőle, miért nem engedi meg magának soha, hogy elismerje a saját érdemeit. Rita ráismert egy egész életen át tartó szokására: arra, hogy kicsinyíti magát. A lap nem mondott neki semmi újat; arcot adott egy olyan részének, amelyet eltolt magától.
Ez a bosszúság az árnyékmunka kapuja. Azok az alakok, amelyek a legerősebben idegesítenek, ijesztenek meg vagy bűvölnek el, gyakran olyan tulajdonságokat hordoznak, amelyeket megtagadtunk magunkban. A tarot szelíd módot kínál a velük való találkozásra: figyeld meg, mely lapokat szereted, és melyeket kerülöd, és kérdezd meg, mit mutathat meg mindegyik rólad. A könyvtár árnyékmunkáról szóló cikke tovább viszi ezt a gondolatot. Ha a belső anyagoddal való munka valaha elsöprő érzéseket vagy régi traumákat hoz felszínre, bölcsebb képzett terapeutával folytatni, mint egyedül.
A SpirAI önismereti app. Semmi itt nem jósolja meg a jövőt, és nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológiai segítséget.
Vidd tovább, amit itt észrevettél, egy beszélgetésben. Ingyenes kezdés, hit nem szükséges.
SpirAI a Google Playen