A jóga mint az az ősi, teljes spirituális rendszer, ami valójában, és Patandzsali nyolc tagja, amelynek a fizikai testtartások csak az egyike.
A modern nyugati világban a legtöbb ember számára az egyetlen szó, "jóga", azonnal egy nagyon meghatározott képet idéz fel: nyújtás és egyensúlyozás egy stúdióban, feltekert matracok és mintás leggingek és lenyűgözően nehéz fizikai testtartások. Ez a kép nem rossz, pontosan, de egy apró és meglehetősen félrevezető töredéke valami valóban hatalmasnak. A fizikai gyakorlat, amelyet a Nyugat oly buzgón átvett, csak egy kis része egy teljes, integrált és ősi spirituális filozófiának, amely sok ezer éves, és amelynek igazi és eredeti célja sohasem egy hajlékony, fényképezhető test volt, hanem egy csendes, tiszta és végső soron felszabadult elme. Találkozni a jóga egészével, nem csak a legláthatóbb tagjával, annyi, mint némi meglepetéssel felfedezni, hogy a testtartások, amelyeket mindenki ismer, valójában csak egy ajtó, amely valami sokkal nagyobb és sokkal mélyebb felé nyílik.
Maga a jóga szó egy ősi szanszkrit gyökből származik, amely azt jelenti, hogy "igába fogni" vagy "egyesíteni", és ez a gyök közvetlenül a hagyomány legmélyebb céljára mutat: az egyéni én egyesülésére valami önmagánál sokkal nagyobbal, és a nyughatatlan, fecsegő elme türelmes elcsendesítésére, amely rendszerint elvágva tart minket tőle. Mintegy kétezer évvel ezelőtt a bölcs Patandzsali egyetlen tömör és alapvető szövegbe gyűjtötte össze a meglévő szétszórt tanításokat, a Jóga-szútrákba, amelyben híresen és gazdaságosan lényegében egyetlen sorban határozta meg az egész jógát, mint "az elme hullámzásainak elcsendesítését". Minden más az egész rendszerben, nagyon is beleértve minden egyes fizikai testtartást, végső soron annak az egyetlen központi célnak a szolgálatában létezik. A jóga, helyesen és teljesen megértve, nem kevesebb, mint egy teljes és kifinomult technológia magának az emberi tudatnak az elcsendesítésére, tisztázására és végső felszabadítására.
Patandzsali a teljes utat úgy fektette le, hogy annak nyolc különböző tagja van, a gyakorlás nyolc összekapcsolt és egymást kölcsönösen támogató aspektusa, amelyek úgy tartják fenn egymást, mint egyetlen élő test részei. Az első kettő teljesen etikai alap: a jamák, az olyan korlátozások készlete, mint az erőszakmentesség, az igazmondás és a nem-markolászás, amelyek azt szabályozzák, hogyan bánunk a körülöttünk lévő világgal, és a nijamák, az olyan pozitív gyakorlatok készlete, mint az elégedettség, az önfegyelem és az önvizsgálat, amelyek azt szabályozzák, hogyan bánunk önmagunkkal. Csak a nyolc tag közül a harmadik, az ászana, utal a ma egyetemesen ismert fizikai testtartásra, és az eredeti tanításban a fő és meglehetősen szerény célja egyszerűen az volt, hogy a testet elég szilárddá, egészségessé és kényelmessé tegye ahhoz, hogy hosszú ideig mozdulatlanul ülhessen mély meditációban. A negyedik tag, a pránájáma, a légzés tudatos szabályozása és finomítása. Az ötödik, a pratjáhára, az érzékek szándékos befelé fordítása, a figyelem gyengéd elfordítása a külső világ állandó zajától. És az utolsó három tag a meditáció maga progresszíven mélyebb szakaszait írja le: a dháraná, fókuszált, egypontú koncentráció; a dhjána, kitartott és erőfeszítés nélküli meditatív elmélyedés; és végül a szamádhi, a mély egyesülés állapota, amelyben a különálló, szorongó én kemény határa csendessé és vékonnyá válik.
Egészében és teljességében szemlélve a nyolc tag együtt egy teljes felemelkedő utat ír le, amely egészen attól vezet, hogyan viselkedsz másokkal szemben a hétköznapi világban, fel a test és a légzés türelmes fegyelmezésén keresztül, és tovább a meditatív elme legmélyebb és legfinomabb régióiba. A fizikai testtartások valóban valóságosak és valóban értékesek, de csak a harmadik foka egy nyolcfokú létrának.
Priya tisztán és egyszerűen a krónikusan fájó dereka miatt jött a jógához először, és az első teljes két évben az számára nem volt több, mint a fizikai mozgás egy hasznos és kellemes formája. Aztán egy nap egy tanár, szinte mellékesen és nem nagy ügyet csinálva belőle, megemlítette a jamákat, az út legalapvetőbb etikai korlátozásait, és valami csendben elmozdult a megértésében. Lassan, először, észrevenni kezdte, hogy az erőszakmentesség gyakorlata valójában nem kell, hogy megálljon a gumimatraca szélénél; természetesen kiterjedhet kifelé arra, hogyan beszél magához a saját fejében, arra, hogyan eszik, arra, hogyan bánik egy különösen nehéz munkahelyi kollégájával. A fizikai testtartások voltak az ajtaja befelé, de most átsétált azon az ajtón, és bele egy egész integrált filozófiába arról, hogyan éljen le egy egész életet. A testi közérzete is kellemesebbé vált. De ami inkább a lényeg, és inkább fontosabb, ő maga is.
Akár valaha is rálépsz egy jógamatracra az életedben, akár nem, a nyolctagú keret figyelemre méltóan teljes és kiegyensúlyozott modelljét kínálja egy teljesen integrált spirituális életnek: személyes etika, őszinte önápolás, az élő test, a tudatos légzés, az edzett érzékek, és a progresszíven mélyülő és csendesülő elme, mindezek gondosan egyetlen egésszé szőve. És ha történetesen gyakorlod a fizikai testtartásokat, most engedheted, hogy pontosan azok legyenek, aminek mindig is szánták őket, semmiképpen sem a jóga egésze, hanem egyetlen szép és hozzáférhető belépési pont az én elcsendesítésének és egyesítésének sokkal nagyobb, egész életen át tartó munkájába. A matrac egyszerűen az a hely, ahol nagyon sok ember történetesen elkezdi. Az eredeti elképzelésben sohasem volt szánva annak a helynek, ahol megállnak.
A SpirAI önismereti app. Semmi itt nem jósolja meg a jövőt, és nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológiai segítséget.
Vidd tovább, amit itt észrevettél, egy beszélgetésben. Ingyenes kezdés, hit nem szükséges.
SpirAI a Google Playen